azoknak, akik végigolvassák a bejegyzéseimet - és tudom, hogy sokan megteszik.
Szeretnék megosztani veletek néhány számomra érdekes fejleményt.
Tudjátok, hogy blogos életem elég rövidke múltat mondhat magáénak. A tavalyi tanév végén, júniusban vettem a bátorságot, hogy én is belevágjak saját blogom írásába. Írni nem szeretek, nem is voltak soha ilyen ambícióim, de a keresztszemezés egyre inkább kitöltötte a szabadidőmet, és szerettem volna megmutatni a munkáimat másoknak is. ( Egyébként ahogy visszanézem a korábbi munkáimat, én látom a fejlődést, és az ízlésbeli változást is.)
Nagyon óvatosan kezdtem, el is bizonytalanodtam, mert egy-két hónapig úgy láttam, csak magamnak írogatok. Aztán megjelent Főkolomp Zsuzsi, az első rendszeres olvasóm, és első kommentelőm. Nagyon kedvesen próbált lelket önteni belém, amiért igen hálás vagyok neki. Türelmes voltam, ahogy "kérte", és valami elindult - szép lassan kezdtem kommenteket kapni másoktól is, megjelent egy-egy újabb rendszeres olvasó. Egyre több ország jelent meg a statisztikámban, lám innen is, onnan is megnézték egy-egy bejegyzésemet. Ez nagyon motiváló tényező, ti is tudjátok!
Na persze a karácsonyi játékom is segített, de úgy érzem, a tervezgetés, és a saját ingyenes mintáim rendszeres közzététele adta meg az igazi nagy lökést...
Megpróbáltam magamnak újabb és újabb célokat kitűzni: legyen egyre több rendszeres olvasóm, érjem el az 500, majd 1000 látogatót, nézzenek 10-20... országból.
Ahol most tartok, bár számlálóm még nincs, de lassan azt is bevethetem:
31 rendszeres olvasó, látogatók nagyjából 25 országból, melyek között szerepel például Omán, amin igen meglepődtem, illetve valakik Japánból és Brazíliából, akik szinte napi rendszerességgel megkeresnek.
Az eddigi napi nézettségi rekordom 89 látogató volt, ami ma igencsak megdőlt. Most 133-nál tartok, és még nincs vége a napnak...
Eddigi összes látogatóm meghaladta a 2300-at, aminek szintén nagyon örülök, persze most már nagyobb léptekben gondolkodom, és remélem, februárban elérem a 3000-et.
És most visszautalnék Mankára - ő a mások által kihímzett mintáinak fotóit felvitte a Pinterest-re. Én eddig nem is hallottam erről az oldalról, de a bejegyzése nyomán rákerestem, és jópofa dolognak tartom. Ma délben például egy amerikai hölgy feltette a legújabb mintámat a Pinterest gyűjteményébe, és este, amikor hazaértem, rajta keresztül már további 15 amerikai keresztszemező Pinterest albumában is megtaláltam a mintámat. Őrület!
Az amerikai tapasztalataim egyébként azok, hogy nemigen kommentelnek, eddig többszáz megtekintésből egy megjegyzés ékezett. A leghelyesebbek a hazai olvasókon kívül az olaszok, lehet, hogy azért, mert olaszul beszélek, és én is hagyok náluk szép számmal megjegyzéseket. Rendkívül kedvesek, szívesen barátkoznak, bár ezt eddig is tudtam róluk.
És most újabb köszönet illeti a magyar "blogtulajdonos" olvasóimat, köszönöm, hogy rendszeresen megosztják velem ( és a blogon keresztül mindenkivel) gondolataikat, véleményüket -, s kiemelten gondolok itt Főkolompra, The E.Art Emőkére, Mammkára, Mankára, Timire, és persze a többiekre is.
Nagyon kíváncsi lennék a ti tapasztalataitokra is, bár tudom, régebben blogoltok, bőven meghaladtátok az én "rekordjaimat".
