Kezdetek

Iskolás koromban a nyári szüneteket drága nagymamámnál töltöttem egy kis faluban.
Délutánonként, mikor a házimunkával végzett, kiültünk a szőlőlugas hűvösébe pihenni egy keveset. Előkerültek a kézimunkák... mert egy rendes asszony akkor sem tétlen, ha pihen. Szerettem nézni, ahogy villámgyorsan jár a tű a kezében, s szebbnél szebb terítők és fejkendők készültek.
Mikor elég nagy lettem, engem is megtanított varrni, hímezni, de ez a "tudományom" az idők során feledésbe merült...

Karácsony előtt néhány héttel támadt az az ötletem, hogy lányom kedvenc tanárnőinek akár hímzett párnát is lehetne ajándékozni.Van még annyi idő, hogy elkészüljek vele.
Hát elkészültek a párnák, s azóta le sem tettem a tűt! Rengeteg munka gyűlt össze, sok csak kihímezve, de "fel nem dolgozva", mert ha megláttam egy szép mintát, azonnal hozzá kellett kezdenem. Aztán újra találtam egy kedveset,  egy gyönyörűt, egy egyszerűségében szépet, egy egyszínűt, egy színeset... és nem tudok megállni.
Ez már szenvedély,azt hiszem.

Persze a hímzés mellett a kézimunka-blogokat is nézegettem, és egyik ámulatból a másikba estem. Sok-sok kedvencem van, fél éve nap mint nap olvasgatom, nézegetem ezeket az oldalakat. Magyar, francia, olasz, orosz nők, akiket ugyanaz a lendület hajt  Már szinte személyes ismerőseimnek tekintem néhányukat, alig várom, mikor írnak újra.

Ezúton szeretném én is megmutatni, mivel töltöm szabad óráimat, mi az, ami pihentet és elvarázsol.